túr¹ A: 1510 k. thwr wala (Gl.); 1839 dúrni [sz.] (NSz.) J: 1 [tajtékot ~] 1510 k. ’tajtékzik, habzik | schäumen’ (↑); 2 1520 k. ’a földet forgatja, mozgatja | graben, wühlen’ # (BodK. 5); 3 [fel ~ is] 1786 ’vmiben kotorász, turkál | herumwühlen’ # (NySz.) Sz: turkál 1598 turkálna (NySz.)

Bizonytalan eredetű, esetleg örökség a finnugor korból. |  ≡  Vö. finn touri- ’ás, kiás, (kézzel) túr, (meg)kever’, töyri-, töyrää- ’túr, kiás’ [fgr. *toprɜ-, *tokrɜ- vagy *toŋrɜ-: ’ás, túr’].  ⌂  Az egyeztetést gyengíti a távoli rokonság, valamint az a körülmény, hogy a finn szó onomatopoetikus jellegű. A dúr változathoz vö. →dörzsöl. Az 1. és 3. jelentés metafora az eredeti 2. jelentés alapján.  ⚠  Ótörök származtatása téves.

☞ TESz.; StUASuppl. 1: 205; UEW. 531; EWUng.; Róna-Tas–Berta: WOT. 1236UN UEW. № 1065

túr² ∆ A: 1152 ? Turus [sz.] [szn.] (PRT. 1: 601); 1395 k. thur (BesztSzj. 973.) J: 1 1152 ? ’fekély, sebhely, var | Schwäre, Geschwür, Narbe’ (↑), 1395 k. ’ua.’ (↑); 2 1875 ’orbánc | Rotlauf’ (Nyr. 4: 478) Sz: túros 1152 ? [szn.] (↑)

Szlovén jövevényszó. |  ≡  Szln. túr, tvór ’kelevény, gennyes tályog, kelés, furunkulus’ [tisztázatlan eredetű]. Vö. még óe. szl. tvorъ ’egy fajta betegség ‹esetleg kelés›’.  ⌂  Az egykor az egész nyelvterületen elterjedt szó ma nyelvjárási szóként elavulóban van, leginkább a közös lónak túros a háta, tkp. ’a lónak, amin közösen lovagolnak, sérült a háta’ beszédfordulatban él.

☞ Melich: SzlJsz. 1/1: 171; Kniezsa: SzlJsz. 535; TESz.; EWUng.