túl A: 1231 ? tvvlẏ [sz.] (OklSz.); 1341/ Tulso Borsva [sz.] [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 541); 1476 k. twlbelwl (SzabV.); 1540 ezenthel (LevT. 1: 9); 1788 Tunnan [r.] (MNy. 5: 287); 1808 Tovúl (Sándor I.: Toldalék); nyj. tú, tull (Nyatl. vizen túl a.) J: ‹hsz› 1 1341/ ’ott; szemközt | dort; gegenüber’ (↑); 2 1839/ ’túlságosan | zu, allzu’ (NSz.) | ‹névutó› 1 1512 k. ’szemközti, távolabb levő területen | jenseits’ # (WeszprK. 9); 2 1518 k. ’vmely időpontot meghaladva | über einen Zeitpunkt hinaus’ # (SándK. 15r); 3 1552 ’távolabb levő területre | hinüber’ (Heltai: Dial. E2b); 4 1575 ’vmin kívül | außer’ (Heltai: Krón. 581); 5 1682 ’vmin felülemelkedve | über etw hinaus’ (NySz.); 6 1808 ’vmilyen mértéket meghaladva | über ein Maß’ (Sándor I.: Toldalék) | ‹fn› [főleg személyragosan] 1519 ’vminek túlsó része | jenseitiger Teil’ (JordK. 364) Sz: túli 1231 ? (↑); 1832 Túli (Kreszn.) | túlsó 1341/ [hn.] (↑) | túloz 1828/ túlozva [sz.] (NSz.) | túlságos 1831 túlságosaknak (NSz.) R: túlnan 1788 ’a túlsó oldalon | jenseits’ (↑)

Megszilárdult ragos alakulat. |  ⌂  Az alapszó és a végződés valószínűleg a →távol megfelelő szóelemeivel azonos: a túl tkp. a →távol szóhasadással keletkezett párja lehet. A szó belseji ú hosszúsága az -á (< -i̮) latívuszrag, ill. az alapszóként feltehető ősmagyar szó szó belseji -v-jének kiesésével, és az így keletkezett diftongus monoftongizálódásával magyarázható. – A szó eredetileg határozószó volt ablatívuszi jelentésbem. Az ablatívusz > lokatívusz jelentésfejlődéshez vö. →közel, →távol stb. A határozószóból névutó lett, amely ebben a funkcióban csak egy határozóragos főnévhez kapcsolódik: 1512 k. iordan vizen twl ’a Jordán folyón túl’  (WeszprK. 5r).  ∼  Idetartozik: túlontúl ’túlságosan, túlzottan’  (1863: Kriza: Vadr. 520), ez a túl-ból keletkezett raghalmozással.

☞ MNy. 67: 71; TESz.; EWUng.→ távol, tél-túl, túl-UN UEW. № 1058