tövis A: (†1135) 1249 k. ? Tius [szn.] (PRT. 8: 273); 1269/ Thyues [hn.] (Györffy: ÁMTF. 2: 188); 1280 Tywised [sz.] [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 731); 1284/ teuisfa (OklSz.); 1295/ Thwysseszek [sz.] [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 510); 1327/ Teouiskeos [sz.] [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 636); 1334 Tuizmesde [hn.] (OklSz.); 1395 k. ʒamar thuʒc [sz.] (BesztSzj. 402.); 1416 u./¹ tu̇uis (BécsiK. 255); 1456 u. tÿſſek (SermDom. 1: 340); 1519 tó̗wy̋cʒkekben [sz.] (JordK. 393); 1533 Seder tuͤs (Murm. 1340.); 1552 tuͤss (NySz.); 1801 Tüves, Tüvös [egykori szóalakokként] (NSz.); nyj. tühüs, tüvüs (MTsz.); tüicsk, tüvicskes [sz.] (MTsz.) J: 1 (†1135) 1249 k. ? ’növényeken lévő kemény, hegyes, szúrós képződmény | Dorn, Stachel der Pflanze’ # (↑), 1284/ ’ua.’ (↑); 2 1295/ ’tüskés növény; tüskés gally | stachelige Pflanze; stacheliger Zweig’ (↑); 3 1533 ’hegyes, szúrós szaruképződmény némely állat bőrén | Stachel eines Tieres’ (Murm. 1138.); 4 1585 ’vminek szúrós, tüskeszerűen kiálló része | Dorn eines Gegenstandes’ (Cal. 681); 5 [ ~ vkinek a szemében] 1754 ’bántó hiba | Dorn im Auge’ (NSz.); 6 1754 ’gyötrő gond, baj; vmely bántás, sérelem nehezen felejthető emléke | peinliche Sorge; bleibende Beleidigung’ (NSz.) Sz: tövises 1295/ (↑) | tövisk 1327/ [sz.] [hn.] (↑) | töviskes 1327/ [hn.] (↑) | töviske 1359 Tyuyske [hn.] (OklSz.)

Származékszó. |  ⌂  A →tövik igéből jött létre -s névszóképzővel; vö. lakos (→lak¹), tilos (→tiloszik) stb. Eredetileg melléknév lehetett ’szúrós’ jelentéssel; a főnevesülés már korán, az ősmagyar korban végbemehetett. A főnév 1. jelentéséből a 2. metonímiával, a 3. és a 4. metaforával keletkezett. Az átvitt értelmű 5. és 6. jelentésben a metafora és a metonímia összefonódik.

☞ TESz.; EWUng.→ bak-, macska-¹, szamár-, tövik, tüskeUN UEW. № 1045