tövik † [2/1] A: 1416 u./¹ to̗tèzti [sz.] (BécsiK. 265), de vö. →tövis; 1416 u./³ to̗ÿem bele [▽] (AporK. 61); 1508 bele túth [sz.] (NádK. 370); 1536 tewÿk wala (Pesti: NTest. 115); 1541 be tuͤyk (Sylvester: ÚT. 2: 123); 1602 szem toͤuoͤ [sz.] (NySz.) J: 1 1416 u./¹ ’rögzít | befestigen; einprägen’ (↑); 2 [be~ik; bele~ik] 1416 u./³ ’belesüpped, beletapad, belerögződik | hineinsinken; haftenbleiben’ (↑); 3 [be~ik, bele~ik] 1506 ’belefúródik, beleszúródik, behatol | sich einbohren, hineindringen’ (WinklK. 102); 4 1602 ’szúr | stechen’ (↑) Sz: tőteszt 1416 u./ ’rögzít, bevés | befestigen’ (↑)

Örökség a finnugor korból. |  ≡  Vog.  (T.) täw- ’szúr, bök, döf, szorít, nyom’; osztj.  (Vj.) töki- ’töm, szigetel ‹csónakot, házat›’; ? zürj.  (Lu.), (Ud.) toj- ’(össze)tör, (meg)tör, (össze)tapos, (szét)tipor; tol, csúsztat’; ? votj.  (Sz.) tuj- ’(bele)helyez, (bele)tesz’; finn työntä- ’lök, taszít, tol, csúsztat; kitartóan tökerszik; kiküld, elküld’ [fgr. *tekɜ- ’lök, taszít’].  ⌂  A tő hangtani és alaktani felépítéséhez vö. →fő¹, →lő stb. A szó már a 17. sz.-tól kihalt, csak a tövis, tű, tüske (→tűz¹) típusú származékszavak alapszavaként él.

☞ NyK. 41: 378; TESz.; MSzFE. tűz a.; EWUng.→ tövis, tű, tűz¹UN UEW. № 1045