törpe A: 1219/ Terpe [szn.] (VárReg. 74.); 1395 k. terpe (BesztSzj. 2–3.); 1518 k. to̗rpe (PeerK. 66); 1863 Tėrpe (Kriza [szerk.] Vadr. 345) J: ‹fn› 1 1219/ ? ’kicsiny termetű személy | Person von kleiner Gestalt’ (↑), 1395 k. ’ua.’ (↑); 2 1395 k. ’kicsiny termetű, mesebeli élőlény | Zwerg, Gnom, Purzelmännchen’ # (BesztSzj. 3.); 3 1713 ’szellemileg jelentéktelen ember | geistig unbedeutender Mensch’ (Kis-Viczay: Sel. 193) | ‹mn› 1 1219/ ? ’rendellenesen kicsiny | zwerghaft’ (↑), 1518 k. ’ua.’ (↑); 2 1750–1771 ’szellemileg jelentéktelen | geistig unbedeutend’ (NySz.) Sz: törpül [főleg el~] 1809/ törpűl (NSz.)

Relatív fiktív tőből keletkezett származékszó szófajváltásának eredménye. |  ⌂  Főnevesült folyamatos melléknévi igenév -e (< é) képzővel. A relatív tő -r gyakorító képzővel keletkezett a töpik (→töpörödik) igéből. A relatív tőhöz vö. még apró-töprö ’kicsinyes, aprólékos’  (17. sz./: NySz.); töpörül ’összezsugorodik’  (1681/: NySz.). A törpe forma a második nyílt szótagi magánhangzó kiesésével és hangátvetéssel keletkezett.  ⚠  Az a magyarázat, amely szerint a törpe a töpik (→töpörödik) ige folyamatos melléknévi igenevéből való, kevéssé valószínű.

☞ MNy. 7: 247; TESz.; Rédei-Eml. 58; EWUng.→ töpörödik, töpörtyű