töröl [1] A: 1416 u./¹ èlto̗rlèndi [sz.]; to̗ro̗l (BécsiK. 112, 71); 1478 Therlew [sz.] [szn.] (OklSz.); 1519 tó̗rlyó̗m kẏ (JordK. 889); 1536 tewrÿlget [sz.] (Pesti: Fab. 32a); 1592 toͤrelned [sz.] (NySz.); 1645 toͤruͤlje (NySz.); 1711 töllölközik [sz.] (ItK. 14: 349); 1763 Terülni [sz.] (NSz.); nyj. tërël (ÚMTsz.); türü (MTsz.) J: 1 1416 u./¹ ’szennyet, nedvességet dörzsöléssel eltávolít; tárgyat, testrészt végigsimít, megdörzsöl | '(ab)wischen; reiben’ # (BécsiK. 112); 2 [el~] 1416 u./¹ ’megsemmisít; elpusztít | zunichte machen’ (BécsiK. 71); 3 1416 u./³ ’írásból, szövegből kihúz; érvénytelenít | streichen, abschaffen’ (AporK. 62); 4 [pofon ~] 1874 ’pofon üt | jmdn ohrfeigen’ (NSz.) Sz: törlés 1474 meg tɵrleσ (BirkK. 7) | törlő 1478 [szn.] (↑); 1518 k. ’törülköző | Handtuch’ (MNy. 56: 177) | törölköző 1790 törölközö́ ‹mn-i igenév› (NSz.); 1874 ’törülközésre használt kendő | Handtuch’ (CzF.)

Származékszó. |  ⌂  A →tör ’tör, eltör, összetör; széttör, szétzúz; dörzsöl, dörgöl, súrol’ igéből keletkezett -l gyakorító képzővel. Az 1., 2. jelentések tűnnek eredetinek. A 3. és 4. jelentés az 1. alapján keletkezhetett.

☞ TESz.; EWUng.; NyK. 102: 241→ tör, törlejt, törleszkedik, törleszt