török A: 1055 ? turku [hn.] (TA.); 1093/ ? Turuk [hn.] (MNL (OL) Dl. 248764); 1211 Thurkh [hn.] (MNy. 24: 263); 1211 Turk [hn.] (PRT. 10: 515); 1239 Thewreker [hn.]; Thevreker [hn.] (MNL (OL) 40016); 1390 Terek [hn.] (Csánki: TörtFöldr. 5: 143); (†1092) 1399 Turuk [hn.] (PRT. 10: 497); 1444 k. Thewrewk [hn.] (Csánki: TörtFöldr. 5: 143); 1476 k. Twrwknepek (SzabV.) J: ‹fn› 1 1055 ? ’vmely török nyelvet beszélő ember | eine Türksprache sprechender Mensch’ (↑); 2 1476 k. ’oszmán-török ember | Osmane’ (SzabV.); 3 1831 ’a török nyelveket beszélő népek tagja | Angehöriger einer türksprachigen Volksgruppe’ (NSz.) | ‹mn› 1 1476 k. ’az oszmán-törökökkel kapcsolatos, rájuk vonatkozó | osmanisch’ # (↑); 2 1864 ’a török nyelvű népekkel kapcsolatos, rájuk vonatkozó | türksprachige Völker betreffend’ (NSz.) Sz: törökös 1722 Törökös (MNy. 58: 230)

Valószínűleg jövevényszó egy ótörök nyelvből. |  ≡  Kök-török türk  ’‹egy 6–8. sz.-i, Kínával határos, török nyelvet beszélő népcsoport, ill. birodalom neve›’; oszm. türk ’‹egy török nyelvet beszélő népcsoport neve›’; tuv. turk  ’ua.’; tat. török  ’ua.’ [tisztázatlan eredetű].  ≋  Megfelelői: lat. turcus; ang. Turkish; or. mypeцkuй, mюpкcкuй; stb.: ’(törökországi) török személy’.  ⌂  Kiindulási alakja a *türk lehetett. A jelentékeny számban előforduló és többségükben nagy valószínűséggel a török népnévhez tartozó régi magyar tulajdonnévi adatok arra vallanak, hogy a magyarság e népnevet — vagy egy valamelyik, vagy több, de meghatározhatatlan török népre és nyelvre vonatkoztatva — már a honfoglalás előtt megismerhette, illetve az első adatok feltűntének idején már minden bizonnyal ismerte. Ez a régi magyar népnév ment át a 14—15. század táján a délről fenyegető oszmán-törökök megnevezésére; e körülmény egyébként a török népnév fennmaradását, sőt gyakori használatát is elősegítette. Az egész törökséget jelölő szóként való használata újkeletű, elsősorban a tudományos irodalomban fordul elő; ilyen értelemben való megszilárdulása nemzetközi nyelvi minták, legfőképpen a német hatására történt. A szó etimológiailag azonos azzal a népnévvel, amelyen a régi bizánci források a honfoglalás körüli idők magyarságát emlegetik; vö. gör.  (biz.) τoυ̃ρκoι  (ÓMOlv. 7). Ezt a nevet azonban a magyarság magára sohasem használta, s így nincs is szótörténeti kapcsolatban nyelvünk török népnevével.

☞ MNy. 5: 437, 23: 271; Bárczi: TihAl. 16; TESz.; Ligeti: TörK. 270, 321; StUA. 33: 10; EWUng.→ török-, türkiz