tönkre-
tönkretesz A: 1725–1764/ tönkre tesz (NSz.) J: 1 1725–1764/ ’testileg, lelkileg, anyagilag romlásba dönt vkit | zugrunde richten, verderben’ # (↑); 2 1788 ’elpusztít, használhatatlanná tesz | kaputtmachen’ # (NSz.) | tönkrever A: 1813 tönkre veré (NSz.) J: 1 1813 ’〈termést〉 elpusztít | verwüsten 〈Saat〉’ # (↑); 2 1824 ’〈ellenséget〉 megsemmisít | vernichtend schlagen 〈Feind〉’ # (NSz.); 3 1841 ’tönkretesz | ruinieren’ (NSz.) | tönkrejut A: 1821 tenkre jut (TudGyűjt. 5/7: 56) J: 1 1821 ’anyagi csődbe jut | pleite gehen’ (↑); 2 1833 ’elpusztul, tönkremegy | verderben, kaputtgehen’ (NSz.) | tönkremegy A: 1832 ? tenkre ment [sz.] (NSz.); 1860/ tönkre megyünk (NSz.) J: 1 1860/ ’elpusztul | zugrunde gehen’ # (↑); 2 1884 ’anyagi romlásba jut | pleite gehen’ # (NSz.) | Ilyenek még: tönkregyaláz ’erkölcsileg tönkretesz | zu Tode schimpfen’ (1788: MNy. 9: 365); tönkrezúz ’elpusztít | zerschlagen, kurz und klein schlagen’ (1834: NSz.)
Összetett szavak előtagja, megszilárdult ragos alakulat. | ⌂ A tönk (→tönkő) főnévből keletkezett a -re szublatívuszraggal. A tönkre határozószó eredetileg cselekvést, helyváltoztatást, valahová irányulást jelentő igék előtt állt igekötői funkcióban. Az átvitt értelmű jelentések kialakulása azzal függhet össze, hogy a tönk vagy fahasogatáskor használt fatuskóként, esetleg vérpadként, vagy pedig a vízben sodródó, a hajózást akadályozó fatörzsként értelmezhető.