tömjén A: 1416 u./¹ temiènt (BécsiK. 98); 1495 e. to̗míeno̗ʒo̗e [sz.] (GuaryK. 13); 1508 Toͤmieeń illat (MNy. 68: 93); 1568 Tuͤmienezzuͤnk [sz.] (NySz.); 1577 feier timięn (KolGl.); 1584 temenyt (NySz.); 1604 Temioͤn (Szenczi Molnár: Dict. Tús a.); nyj. gyömjén, temin, tëmjén (ÚMTsz.); tömíny (MTsz.) J: 1 1416 u./¹ ’templomi füstölőszerül használt gyanta, ennek füstje | Weihrauch’ (↑); 2 1525 k. ’különböző illatos növények megnevezésének elemeként | 〈als Element von Benennung versch. wohlriechender Pflanzen〉’ (MNy. 11: 39, 80); 3 1805 ’hízelkedés, magasztalás | Schmeichelei, übermäßiges Lob’ (NSz.) Sz: tömjénez 1416 u./¹ tèmiènezo̗̗t [sz.] ’hízeleg; magasztal | weihräuchern’ (BécsiK. 211); 1787 ’dicsér; dicsőít | rühmen; jmdn übertrieben loben’ (NSz.) | tömjénező 1416 u./¹ ’tömjén égetésére szolgáló kisebb edény | Rauchfaß’ (↑)

Bolgár vagy szerbhorvát jövevényszó. |  ≡  Blg. темян, тамян ’füstölőszer; egy fajta boróka, benzoéfa’; szbhv. tamjan ’füstölőszer; tömjéncserje, tömjénfa’ [a szlávban a gör.  (biz.) ϑυμίαμα ’füstölőszer’ átvétele]. Vö. még óe. szl. tьmijanъ ’ua.; égő áldozat’; szlk. temian, tymian ’füstölőszer’; or. темян ’ua.; kerti kakukkfű’: stb.  ⌂  A szó a magyarba egyházi szóként került át, de az nem dönthető el, hogy az átadó nyelv a görög vagy a latin egyházhoz tartozó szláv nyelv volt-e. A tömjénez származékszó későbbi jelentéséhez a ném. jmdm Weihrauch streuen ’vkit túlságosan dicsér’tkp. ’vkire tömjént szór’ is hozzájárulhatott. A 3. jelentés valószínűleg a származékszó ezen jelentésére vezethető vissza.

☞ Melich: SzlJsz. 1/2: 404; Kniezsa: SzlJsz. 531; TESz.; EWUng.→ tuja