töm A: 1138/ Tume [sz.] [szn.] (MNy. 32: 132); 1215/ Temem [sz.] [szn.] [lat. -m végződéssel] (VárReg. 291.); 1577 k. teͦmÿk [sz.] (OrvK. 134); 1585 temue [sz.] (Cal. 1026); 1833 Dömköd [sz.] (Kassai: Gyökerésző 1: 468) J: 1 1138/ ? ’〈vmely anyagot, tárgyat〉 nyílásba, üregbe begyömöszöl; 〈nyílást, üreges tárgyat〉 vmivel telegyömöszöl | stopfen, vollpropfen’ # (↑), 1577 k. ’ua.’ (↑); 2 1589 ’tör, zúz, szétnyomkod | zerstampfen’ (MNy. 56: 386); 3 1693 ’temet | begraben’ (NySz.); 4 [belé~] 1696 ’bemagyaráz neki, igyekszik elhitetni vele | jmdm etw einpauken’ (NySz.); 5 1792 ’hízlalás céljából kukoricát stb. nyomkod belé 〈kacsába, libába〉 | stopfen 〈Ente, Gans〉’ (Baróti Szabó: KisdedSz. Gölö́dör a.); 6 1869 ’fölöslegesen v. szabályellenes anyagi javakkal bőven ellát | jmdn mit Geld vollstopfen’ (NSz.); 7 [ ~i magát] 1874 ’sokat és mohón eszik | sich stopfen’ # (CzF.) Sz: tömik 1577 k. ’vesztegel, belesül, megakad | steckenbleiben, festsitzen’ (↑) | tömít 1800 Tömíteni [sz.] (Szily: NyÚSz.)

Örökség a finnugor korból. |  ≡  Cser.  (KH.) temə ’teljes, egész, teli’, teme- ’tölt, telít’, temä- ’teli, jóllakott; nő, növekszik, hízik’ [fgr. *temɜ ’teli, teljes; betöm, foltoz, megtölt’].  ⌂  A 3. jelentéshez vö. →temet.

☞ UrAltJb. 28: 76; TESz.; MSzFE.; EWUng.→ temet, tömb, tömeg, tömérdek, tömkeleg, tömlő, tömör, tömzsi, töpörödikUN UEW. № 1046