tökél A: 1372 u./ ſtekeled meg, tewkelletel (JókK. 6, 148); 1874 tėkél (CzF.); nyj. tökîletlen [sz.] (MTsz.) J: 1 1372 u./ ’megtesz, végrehajt | vollführen, vollenden’ (JókK. 148); 2 [meg~] 1416 u./¹ ’megerősít | befestigen’ (BécsiK. 38); 3 1416 u./² ’teljessé, egésszé, éppé tesz | völlig, ganz machen; verheilen’ (MünchK. 36rb); 4 1416 u./² ’〈idő〉 betelik, elmúlik | vergehen 〈Zeit〉’ (MünchK. 56va); 5 1476 k. ? ’elhatároz | beschließen’ (SzabV. 113. sor), 1519 ’ua.’ (JordK. 816); 6 1513 ’késztet, buzdít | aneifern’ (CzechK. 19); 7 1525 k. ’kínoz | martern’ (GyöngyK. 11); 8 1872 ’kopaszt | enthaaren, abfedern’ (Nyr. 1: 333) Sz: tökélés 1372 u./ tewkelleſere ’tökéletesítés | Vervollkommnung’ (JókK. 117) | tökélet 1372 u./ tekellettiben ’teljesítés, elvégzés | Erfüllung, Vollziehung’ (JókK. 101) | tökéletes 1372 u./ tekelleteſ (JókK. 6) | tökéletesség 1372 u./ tewkelteſſegere (JókK. 120) | tökéletlenség 1372 u./ tewkelletlenſegnek (JókK. 118) | tökéletesedik 1416 u./³ ? to̗kellesetek (AporK. 111); 1792 Tökélleteſedni [sz.] (Baróti Szabó: KisdedSz.) | tökéletlen 1456 k. tekeletlenek (SermDom. 1: 491) | tökéletességes 1495 e. to̗keleto̗ſſego̗s ’teljes, hibátlan | vollkommen’ (GuaryK. 61)

tökít † A: 1493 k. meg tekeytenek (FestK. 395); 1552/ tekítik vala (RMKT. 3: 327); 1616 meg toͤkkétésére [sz.] (NySz.) J: 1 [meg~] 1493 k. ’(meg)kínoz | martern’ (↑); 2 1552/ ’fegyverrel támad, pusztít, tönkretesz | bewaffnet angreifen, zerstören, zugrunde richten’ (↑); 3 [ki~] 1879 ’kihord | hinaustragen’ (Nyr. 8: 569)

tökély A: 1792 Tökély (Baróti Szabó: KisdedSz.) J: 1 1792 ’erény | Tugend’ (↑); 2 1823 ’teljesség; tökéletesség | Vollständigkeit; Vollendung’ (Nyr. 10: 218); 3 [főleg vminek a ~e] 1847 ’vminek tökéletes kifejezője, jellegzetes képviselője | Repräsentant’ (Petőfi: ÖM. 5: 41)

A szócsalád alapjai, az igék származékszavak, a képzési módjuk azonban bizonytalan. |  ⌂  Valószínűleg a →tesz te- ~ tö- tőváltozatából keletkeztek. A végződés -l gyakorító képző, ill. -ít műveltető képző. A szó belseji k mibenléte és funkciója tisztázatlan. Vagy egy alaktani elem lehet, vagy a tőhöz tartozik. A tökél jelentései egy eredeti ’megvalósít, véghezvisz’ jelentésből jöhettek létre jelentésbővüléssel; vö. lat. facere ’csinál, tesz, elvégez, befejez’ : perficere ’megvalósít, véghezvisz, elvégez, befejez’ : perfectus ’tökéletes, befejezett’; ném. vollenden ’befejez, elkészít’ : vollendet ’teljes, tökéletes’: stb. A tökít jelentésváltozásában egy ellentétes, pejoratív folyamat mehetett végbe; vö. még a tökél 7. jelentése, →eltökít stb.

A tökély tudatos szóalkotás eredménye. |  ⌂  Az igék alapján keletkezett a nyelvújítás termékeként, a tökéletesség  (↑) származékszó helyett.

A szócsaládhoz még |  ⚠  A szócsalád ótörökből való származtatása kevésbé valószínű.

☞ TESz.; Benkő: FiktI. 47, 115; StUASuppl. 1: 201; EWUng.→ eltökél, eltökít, teszUN UEW. № 1044