tóga A: 1759 tógás [sz.] (NSz.) J: 1 1759 ’református kollégiumok diákjainak köpenyféléje | Art Kittel der Hörer in den kalvinistischen Lehranstalten’ (↑); 2 1805 e./ ’ókori férfiruha | weites altrömisches Männergewand’ (NSz.); 3 1877 ’bírói talár | Robe der Richter’ (NSz.)
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. toga ’lepelszerű, vállra vethető ókori római férfiruha’ [< lat. tegere ’befed’]. Megfelelői: ném. Toga; fr. toge; stb.: ’hivatalos öltözet ‹papoké, bíróké stb.›’. ∼ Ugyanerre az etimonra megy vissza: tógátus ’tógát viselő ‹személy›; tógát ‹egy fajta köpenyt v. reverendát› viselő diák’ (1694: MNy. 79: 246).