tíz A: 1211 ? Thyze [sz.] [szn.] (PRT. 10: 514); 1384 Thyzhaz (OklSz.); 1553/ tuͤz ezer (Tinódi: Cronica B3a) J: ‹számn› 1211 ? ’a kilencnél eggyel több | zehn’ # (↑), 1384 ’ua.’ (↑) | ‹fn› 1395 k. ’tíz egyénből álló katonai egység | milit Einheit von zehn Mann’ (BesztSzj. 194.) Sz: tízes 1389 ? Tyzes [szn.] (MNy. 64: 328); 1604 ’tíz egységből álló | aus zehn Einheiten bestehend’ (Szenczi Molnár: Dict.); 1792 ’pénzfajta | Zehner 〈Geld〉’ (NSz.) | tized 1416 u./¹ tized ’tizedik | zehnte’ (BécsiK. 194); 1506 ’adófajta, vmiből egy tizedrész mennyiség | Zehent 〈Abgabe〉’ (WinklK. 143); 1517 ’egytized rész | Zehntel’ (KL. 35.); 1585 ’katonai egység | milit Einheit von zehn Mann’ (Cal. 254); 1676 ’városrész | Stadtteil’ (Nyr. 64: 88) | tizedik 1416 u./³ Tizediket (AporK. 166) | tizedes 1519 ’alacsonyabb rangú katonai elöljáró | Korporal’ (JordK. 50); 1754 ’tized egységnyi | aus einem Zehntel bestehend’ (NSz.); 1807 ’a tíz egyik hatványával osztott 〈szám〉 | durch Zehnerpotenzen teilbar’ (NSz.) | tizedel [főleg meg~] 1584 meg tizedlettec (NySz.) | tízszeres 1803 tizſzeres (Márton J.: MNSz.–NMSz. Zehenfach a.)

Jövevényszó egy iráni nyelvből. |  ≡  Av. dasa; kperzsa dah; szogd δs (= δas); osz. dæs; sugni δīs; stb.: ’tíz’ [indoeurópai eredetű; vö. óind dáśa; gör. δέκα; stb.: ’ua.’].  ⌂  A szó eleji iráni d > m. t hangváltozáshoz vö. →tehén, →tej. A szóvégi z a magyarban zöngésedéssel keletkezett. A tized, tizedes származékok katonai jelentéséhez vö. →száz.

☞ MSFOu. 151: 329; TESz.; Ligeti: TörK. 148; EWUng.→ deka, pap-, tizen-