típus A: 1563 typuſſa (MNy. 66: 344); 1698 típusunk [✐] (MNy. 64: 470); 1815 typuszt (NSz.) J: 1 1563 ’minta(kép) | Urbild’ (↑); 2 1609/ ’nyomdai betű(forma) | Type, Letter’ (Pázmány: ÖM. 2: 636); 3 1809/ ’sajtó, nyomda | Presse, Druckerei’ (NSz.); 4 1828 ’saját(os)ság, jelleg(zetesség); jellegzetes közös vonásokat tartalmazó alapforma | Art, Eigenart; Typ(us) als Grundform’ # (NSz.)

tipikus A: 1841 typicus (PestiH. 1841. júl. 24.: 498); 1882 típikus (NSz.); 1890 tipikus (NSz.) J: ’típus szerinti, típusos | typisch’ #

tipizál A: 1857 typizált [sz.] (PNapló 1857. aug. 26.: [3]); 1949 tipizálják (NSz.) J: 1 1857 ’típus(ok)ba sorol, típusok szerint csoportosít | nach Typen einteilen’ (↑); 2 1895 ’tipikus vonásokat kiemelve ábrázol | typisch darstellen’ (NSz.)

A szócsalád időrendben legkorábbi tagja, a típus latin jövevényszó. |  ≡  Lat. typus ’alak, alakzat, jelleg, mód, fajta; rendszeresség; modell, sablon, minta’, (h.) ’nyomdabetű’ [< gör. τύπος ’ütés, benyomás, nyomat; veret, forma, (arc)kép; nyomat, veret ‹érmén›’ < gör. τύπτω ’ver, üt, csap’].  ≋  Megfelelői: ném. Typ, Typus ’minta(kép); minta, modell; jelleg, jellemző; fajta, féle; stb.’, Type ’nyomdabetű’; fr. type ’minta(kép); minta, modell; nyomdabetű’ stb.  ⌂  A magyar szóvégi s-hez vö. →ámbitus stb.

A tipikus nemzetközi szó. |  ≡  Vö. ném. typisch; ang. typic, typical; fr. typique; stb.: ’jellegzetes, tipikus’; – vö. még lat.  (kés.) typicus ’jelképes, szimbolikus; rendszeresen ismétlődő’ [< gör. τυπικός ’jelképes, mintaszerű, tipikus’].  ⇒⌂  A magyarba vagy a németből került latinosított végződéssel vagy a latinból.

A tipizál német jövevényszó. |  ≡  Ném. typisieren ’tipikusan ábrázol’.  ≋  Megfelelői: ol. tipizare; cseh typisovaty; stb.: ’ua.’.  ⌂  A szóvéghez a magyarban vö. etimologizál (→etimológia) stb.

☞ TESz.; EWUng.→ stoppol²