tép A: 1274/ Thepe [sz.] [szn.] (Wenzel: ÁÚO. 9: 68); 1512 k. ki tepik (WeszprK. 32); 1519 el týpýeek (JordK. 63); 1838 Tibázni [sz.] (Tsz.) J: 1 1512 k. ’húzva, ráncigálva szaggat; leszakít, kiszakít | raufen, zausen; reißen, pflücken’ # (↑); 2 [el~] 1519 ’levág, lemetsz | abschneiden’ (↑); 3 1641 ’legyőz, megsemmisít, tönkretesz | besiegen, zugrunde richten’ (NySz.); 4 1669 ’〈szálas anyagot〉 széthúzkodva rendez, szétbont | zupfen’ (NySz.); 5 1699 ’〈baromfit〉 tollaitól megfoszt, tollat kiszakít | rupfen’ (NySz.); 6 [szét~, össze~, vmire~, vmivé~] 1769 ’darabokra szaggat | in Stücke reißen’ # (NSz.); 7 1772/ ’kínoz, gyötör | plagen, martern’ (NSz.) Sz: tépelődik 1616 tépeloͤdoͤ [sz.] (NySz.) | tépáz 1664 típázza (Thaly: VÉ. 1: 192)

Ismeretlen eredetű. |  ⌂  Bizonyosan egy nagyon régi kifejezésről van szó. Az 1. jelentés látszik elsődlegesnek. A tépelődik származékszó az -l gyakorító képzős igén alapul; ehhez vö. (R.) téplő ’kendertörő’  (1838: Tsz.).  ⚠  Finnugorból való magyarázata kevésbé valószínű.

☞ TESz.; EWUng.