tékozol [1] A: 1416 u./¹ tékozlatnac èl [sz.] (BécsiK. 219); 1416 u./¹ éltekozlatoc (BécsiK. 136); 1508 tekozl (DöbrK. 307); 1539 el ... tikozlÿak (KL. 182.); 1585 Tekozolua [sz.] (Cal. 856); 1610 tékazlani [sz.] (TESz.) J: 1 1416 u./¹ ’szétszór | zerstreuen’ (↑); 2 1416 u./¹ ’ide-oda döfköd; ide-oda mozog | hin und her stoßen; sich hin und her bewegen’ (BécsiK. 151); 3 1416 u./¹ ’szétdúl, lerombol; elpusztít | zerstören; verwüsten’ (↑); 4 1416 u./² ’pazarol | verprassen, vertun’ # (MünchK. 74ra) Sz: tékozló 1456 k. thekoʒlonak ’pazarló személy | Verschwender’ (SermDom. 2: 166)
tékozik † A: 1456 k. tekozÿk (SermDom. 2: 563) J: ’elszóródik; elszéled | zerstreut werden; auseinandergehen, sich zerstreuen’ Sz: tékoztat 1470 el thekoſtatÿa ’elszór, szétszór | zerstreuen’ (SermDom. 2: 736)
tékoz † A: 1805 tékoz (NSz.) J: ’pazarló | verschwenderisch’
A szócsalád alapja, a tékozik származékszó. | ⌂ Az alapszó feltehetőleg egy önálló szóként nem adatolt ’széjjel, szét-’ jelentésű határozószó az uráli korból; megszilárdult ragos alakulat lehet a →tova tövéből az -é latívuszrag -i̯ előzményével; vö. még →távol, →távozik. A szó belseji é az első szótagban a té (→tétova) hatását mutathatja. A szóvég -kozik (~ -kezik) denominális igeképző; vö. barátkozik (→barát), ellenkezik (→ellen) stb.
A tékozol származékszó. | ⌂ A tékozik-ból keletkezett -l gyakorító képzővel.
A tékoz elvonás. | ⌂ Az igékből jött létre elvonással a nyelvújítás korában.