társ A: 1138/ ? Tarſadí [sz.] [szn.] (MNy. 32: 134); 1372 u./ tarſyrol (JókK. 1); 1529 e. tarisi (VirgK. 22); 1565 tarásáuá (NySz.); 1863 Táss (Kriza [szerk.] Vadr. 519) J: 1 1138/ ? ’az, aki idejének jelentékeny részét együtt tölti el vkivel, partner | Gefährte, Genosse, Kamerad’ # (↑), 1372 u./ ’ua.’ (↑); 2 1575/ ’házastárs | Ehemann; Ehefrau’ (Assz. B3a); 3 1790 ’vminek a mása, párja | Ebenbild, Gegenstück’ (NSz.) Sz: társalkodik 1372 u./ tarſolkodtatt [sz.] ’szövetkezik, társul szegődik | sich assoziieren’ (JókK. 133); 1794 [sz.] ’beszélget | ein Gespräch führen, konvenieren’ (Szily: NyÚSz. Társalkodóné a.) | társaság 1372 u./ tarſolkodtatt (JókK. 44) | társít 1474 tarſohtani [sz.] (BirkK. 5) | társol 1493 k. taarsolodat [sz.] ’társít | zugesellen’ (FestK. 387) | társas 1519 Feletárſas [sz.] (Szenczi Molnár: Dict. Cónjugus a.) | társtalan 1743 társatlan (NSz.) | társul 1783 Társulni [sz.] (Szily: NyÚSz.) | társadalom 1786 Társadalomnak ’csoport, csapat | Gruppe’ (NSz.); 1834 társadalmi ’az emberek közötti szociológiai viszonyok összessége | Gesellschaft 〈soziologisch〉’ (Szily: NyÚSz.) | társalog 1790/ társaloghatok [sz.] (NSz.) | társulat 1829/ társulatok (NSz.)

Valószínűleg szláv jövevényszó. |  ≡  Szbhv.  (Ča) tovariš, (Kaj) tovaruš ’társ, pajtás, bajtárs’; szlk. tovariš ’segéd’, (R.) ’társ, pajtás, barát’; or. товарищ ’társ, pajtás, bajtárs’; stb. [bizonytalan, esetleg török eredetű]. A keleti szlávból: rom. tovarăș ’ua.’.  ⌂  E származtatás ellen szól, hogy mind a szláv, mind a magyar szó elvileg ugyanabból az átadó nyelvből származhat. A szó a magyarban való hosszú ideig tartó létezése mellett szól az egyszótagos alak korai megjelenése. A 2. jelentés önállósulással jött létre a házastárs ’férj, feleség’  (1527: ÉrdyK. 295) összetételből. Néhány származék nyelvújítási alkotás. – A tovaris ’kozák, ill. orosz katona’  (1636: MNy. 74: 423) külön átvétel az oroszból; a második világháború után került újból a magyarba.

☞ Kniezsa: SzlJsz. 769; TESz.; EWUng.→ -beli, elvtárs, kartárs, mirelit, vetélytárs