tárogató A: 1611 Tárogato (Szenczi Molnár: Dict.); 1836 táragatóba (MNy. 65: 208); 1874 tárigatyú (CzF.) J: 1 1611 ’dudás, sípos | Hornbläser, Pfeifer’ (↑); 2 1636 ? ’egy fajta fafúvós hangszer, pásztorsíp | Art Holzblasinstrument, Schalmei’ (NySz.), 1783 ’ua.’ (NSz.) Sz: tárogatózik 1844 tárogatózni [sz.] (PestiH. 1844. aug. 1.: 525) – De vö. 1533 Tarogato ſyp ’pásztorsíp | Schalmei’ (Murm. 2490.); 1572 tárogató syposa ’kürtös, trombitás, furulyás, sípos | Hornbläser, Pfeifer’ (OklSz.); 1742 tárgató sipokkal (MNy. 65: 208); 1791 tárégató Sipjokat (NSz.); 1792 tárigató sip (MNy. 65: 208); 1816 Tarrogato-sip ’pásztorsíp | Schalmei’ (Gyarmathi: Voc.)
Különféle szószerkezetek jelzőjének önállósulása. | ⌂ A tárogató síp (↑), tárogató sípos (↑) szószerkezetekből önállósult. A tárogató jelző valószínűleg a tárogat ’gyakran (ki)nyit’ (1598: NySz.) folyamatos melléknévi igeneve; ez a →tár¹ ’kinyit’ szóból keletkezett -gat gyakorító képzővel. A szószerkezet tárogató jelzője (↑) arra utalhat, hogy ez a fajta fafúvós hangszer a síp furatainak nyitásával és csukásával működik. ⚠ Onomatopoetikus értelmezése kevésbé valószínű.