tárnok ∆ A: 1113 Tawarnyc [hn.] (Fejérpataky: KKOkl. 61); 1220/ Tauornicoru͂ [lat. -orum végződéssel] (VárReg. 20.); 1220/ Tauornuc [hn.] (VárReg. 21.); (†1194) 1230 k. Tawarnuc [hn.] (Wenzel: ÁÚO. 11: 56); 1235 Taarnuk [hn.] (OklSz.); 1251/ Tarnuk [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 730); 1332 Tharniky [sz.] [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 873); 1348 Tharnak [szn.] (NytudÉrt. 68: 143); 1352 Tharnoktele [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 674); 1517 tarnok mester (TörtTár 1890: 559) J: ’a királyi ingóság őrzője, a begyűjtött termények gondozója, a pénzügyek kezelője | Hüter des königlichen Mobiliarvermögens, Versorger des eingesammelten Getreides, Verwalter der Finanzen’

Valószínűleg szláv jövevényszó. |  ≡  Feltehetőleg a szláv *tovarnikъ ’a (királyi) ingó vagyon őrzője’ [< szláv *tovarъ ’áru’; vö. →tár², →tár-] alapján. Vö. még cseh továrník; szlk. továrnik: ’gyáros, gyártó’ stb.; ezek átvétele a magyarba időrendi és jelentéstani okokból nem jöhet számba.  ⌂  A szlávból való származtatás mellett szól a korai adatok háromszótagúsága; ezért a tárnok-nak a →tár- származékszavaként való magyarázata nem meggyőző. A származtatás nehézsége abban áll, hogy a magyar szó szláv elődje nem adatolt.  ⊚  A tárnok történelmi művekben fordul elő.  ⌂⇒  A magyarból (esetleg visszakölcsönzésként): szbhv.  (R.) tarnik ’kincstárnok’.

☞ Kniezsa: SzlJsz. 767; TESz.; Hadrovics: UElSk. 498; EWUng.→ tár², tár-