tár-

társzekér ∆ A: 1395 k. thar ʒeker (BesztSzj. 762.) J: ’teherkocsi, igáskocsi | Lastwagen’ | tárház ∆ A: 1490 k. taar haʒ (NagyvGl. 48.) J: ’raktár, tárolóépület | Lagerhaus, Vorratshaus’ | tárkönyv † A: 1781 Tárkönyvnek (Szily: NyÚSz.) J: ’enciklopédia | Enzyklopädie’

Összetételi előtag, valószínűleg vándorszó. |  ≡  Ujg. tavar ’vagyon, tulajdon, áru’; tel. tabar ’áru, tulajdon’; kipcs. tavar ’ua.’; a főleg ’rakomány, áru’ jelentésű szláv megfelelőkhöz és a feltehetőleg török eredetű szóhoz vö. →tár². Az etimológiailag azonos →tár² szótól független, korábbi átvételnek tűnik. A szó valószínűleg egy régi, esetleg még a honfoglalás előtt a magyarba került, a cserekereskedelemmel kapcsolatos, kelet-európai vándorszó lehetett, amelynek átadó nyelve azonban nem állapítható meg. A hangtanához vö. →őr¹, →szór stb. A társzekér előtagja inkább ’teher’ jelentésű, míg a tárház-é inkább ’áru, vagyon’. Az újabb keletkezésű, de mára már elavult tárkönyv a nyelvújítás eredményeként jött létre.

☞ Kniezsa: SzlJsz. 762; TESz.; Ligeti: TörK. 62; EWUng.→ ház, könyv, szekér, tár², tárnok