tányér A: 1395 k. tany̋er (BesztSzj. 1299.); 1405 k. talner (SchlSzj. 1902.); 1516 Thanyr (Zolnai Gy.: Nyelveml. 204); 1527 thangyrokath (Heyden: Puerilium 38); 1566 tannéráról (NySz.); 1639 Tangyel (HOklSzj. 35); 1754 k. tángyár (NySz.) J: 1 1395 k. ’kerek, lapos edény, amelyből esznek | Teller’ # (↑); 2 1585 ’tányérhoz hasonló lemez, korong | Platte, Scheibe’ (Cal. 997)
Olasz (É.) jövevényszó. | ≡ Ol. (fri.) taę̄́r, tajîr, (mant.) tayẹ̄́r, (bre.) taẹ̄́ra; stb.: ’(fa)tányér, vágódeszka’, – ol. (R.) tagliere ’vágódeszka’. Végső soron a lat. taliare ’bevág, bemetsz, leválaszt’ szóra megy vissza. ≋ Megfelelői: ném. Teller ’tányér’; fr. tailloir ’húsvágó deszka’; stb. ⌂ A magyar ly > ny hangváltozáshoz vö. →fekély, →harkály stb. A tálnyér változat elhasonulással jöhetett létre vagy a →tál hatására. ⌂⇒ A magyarból: szbhv. tanjir ’tányér’.
☞ Kniezsa: SzlJsz. 959; I.OK. 7: 130; MNy. 58: 421; TESz.; EWUng.→ cintányér