támolyog [1] A: 1792 támolygott, támolyogjon (NSz.); 1804–1831 Támolog (NSz.); 1853 támolyg (NSz.); 1895 támorog (Balassa J.–Simonyi: TMNy. 422) J: 1 1792 ’bizonytalan léptekkel, szédelegve vhová megy | wankend gehen’ # (↑); 2 1792 ’szédülést érezve nehezen őrzi meg egyensúlyát | taumeln’ # (NSz.); 3 1792 ’kábult, elragadtatott lekiállapotban van | betäubt sein’ (NSz.); 4 1829 ’támaszkodik vmire | sich auf etw stützen’ (NSz.); 5 1837 ’hivalkodva járkál | flanieren; umhergehen’ (NSz.)

Származékszó egy fiktív tőből. |  ⌂  A szótő ismeretlen eredetű és a →támad szócsaládjának tövével azonos, távolabbról a tántorgat szócsaládjának tövével függ össze. A szóvég -lyog gyakorító képző; vö. →imbolyog, →tébolyog stb. Az l ~ r hangváltozáshoz vö. kelepce, kelepel stb.  ∼  Idetartozik a hangrendi átcsapással keletkezett témelyg ’imbolyog, támolyog’  (1853: NSz.); (N.) témelyėdik ’ua.’  (MTsz.).

☞ TESz.; Benkő: FiktI. 151; EWUng.→ támad, tántorgat, tápászkodik