táltos A: 1211 Tholtus [szn.] (PRT. 10: 512); 1416 u./¹ taltoſoc (BécsiK. 122); 1439 ? That(o)s [szn.] (I.OK. 12: 274); 1621 Tátos (Szenczi Molnár: Dict.); 1794 Tátast (NSz.) J: 1 1211 ? ’csodálatos képességekkel bíró, emberfölötti hatalmakkal érintkező személy, sámán, varázsló, jós | Schamane, Zauberer’ (↑), 1416 u./¹ ’ua.’ (↑); 2 [jelzői értékben] 1700 ’csodálatos erőkkel felruházott | Zauber-’ (NSz.); 3 1791 ’csodálatos képességekkel felruházott, képzeletbeli ló; szép, erőteljes ló, paripa | Zauberpferd, -stier; Roß’ (NSz.); 4 1820/ ? ’garabonciás diák, aki rossz időt, zivatart tud előidézni | fahrender Student, der Unwetter hervorrufen kann’ (NSz.), 1838 ’ua.’ (Tsz.) Sz: megtáltosodik 1926 megtáltosodtak (KecskemétiK. 1926. márc. 13.: 3); 1955 megtáltosodik (NSz.)

Örökség, ugor kori tővel, magyar képzéssel. |  ≡  A tőhöz vö. vog.  (É.) tūltėn, tūltnė ’? könnyű, egyszerű’, tūltχati ’birkózik, harcol’; osztj.  (É.) tolt ’óriás’ (tkp. ’varázsló’), toltn, tolten ’varázserejű’, (Vj.) tolt ’láz’ [ugor *tultɜ ’varázslás, varázserő’].  ⌂  A szóvég valószínűleg -s képző a foglalkozásnevek képzőjének funkciójával; vö. kerekes (→kerék), szekeres (→szekér); vö. még →orvos. A magyarban az eredeti jelentés esetleg ’varázserejű, mágikus’ volt; ilyen módon a szó főnevesülése már igen korán bekövetkezett. Főnévként a sámán személyét jelölhette (vö. 1. jelentés). A sámánok ismertetőjegye az önkívületbe esés képességén kívül a különböző állatokkal való viaskodás és a ló, bika alakjába való átváltozás képessége (vö. 2. és 3. jelentés).  ⚠  A →tát szóból való magyarázata kevésbé valószínű.

☞ NyK. 62: 328; TESz.; MSzFE.; MNy. 76: 133, 87: 346; EWUng.UN UEW. № 1862