tál A: 1171 ? talud [sz.] [hn.] (ÓMOlv. 47); 1372 u./ talat (JókK. 84); 1594 on tall (MNy. 61: 245) J: 1 1372 u./ ’nagyobb, esetleg lapos edény ételnemű felszolgálására, tartására, készítésére | Schüssel’ # (↑); 2 1544 ’étkezési fogás, étel | Gericht, Gang’ (OklSz.) Sz: tálnok 1181/ ? Talnok [hn.] (Szentpétery: KritJ. 1: 44); 1585 Taluokok [ɔ: Talnokok] ’asztalnok, étekfogó | Truchseß’ (Cal. 1011.) | tálas 1402 Thalas [szn.] (OklSz.); 1590 Thalas ’edényszekrény | Geschirrschrank’ (OklSz.); 1897 ’fazekasmester | Töpfermeister’ (MTsz.)

Örökség az ugor korból. |  ≡  Vog.  (AL.), (P.) tūl ’négyszögletű vályúszerű fatál’ [ugor *talɜ ’teknő, tál’; ? < ősiráni; vö. újperzsa tāl ’teknő, tál, tányér; ércből, aranyból v. ezüstből készült ütőshangszer’].  ⌂  A szó a magyarban fa- vagy cserépedényt is jelöl, amit egykor főző- vagy tálalóedényként is használtak. Nagy fatálként korábban étkezőasztal szerepét is betöltötte; vö. az olyan régi kifejezésekkel, mint az asztalt vet ’asztalt terít’, felszedi az asztalt ’leszedi az asztalt’. A tálnok származékhoz vö. →fegyvernök, esetleg →pohárnok stb.

☞ Munkácsi: ÁKE.; MSFOu. 151: 324; MSzFE.; TESz.; EWUng.UN UEW. № 1857