tábla A: 1405 k. penʒ oluaſo tabla (SchlSzj. 2043.); 1549 tábla (Dévai: TízPar. H1a) J: 1 1405 k. ’különféle célra használt, négyszögletes, lapos tárgy (fából, fémből, kőből stb.) | viereckige Platte, zB. (Schach)brett, Schreibtafel, Buchdeckel usw.’ # (↑); 2 1510 ’kép, ábra | Abbildung’ (MargL. 75); 3 1555 ’bíróság, bírói testület | Gerichtshof’ (RMNy. 3/2: 12); 4 1548 ’(tartalom)jegyzék; táblázat | (Inhalts)verzeichnis; Tabelle’ (SzZsolt. A); 5 1566 ’földterület, szántóföld, mező | Ackerstück, Feld’ (OklSz.) Sz: táblás 1575 oks táblás ‹mn› (NySz.); 1696 ’egy fajta pénzdarab | Art Geldstück’ (MNy. 83: 247) | tábláz 1585 táblazok (Cal. 106) | táblázat 1643 táblázat ’faburkolat, faborítás | Täfelung’ (Comenius: Jan. 108); 1873 ’jegyzék, tabella | Tabelle’ (Szily: NyÚSz. 319)
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. tabula, tabla ’deszka, tábla, fatábla, fémlemez; játéktábla, írótábla, abakusz; térkép; jegyzék, lajstrom; parcella; törvénytábla; stb.’; vö. még lat. tabulas figere ’kifüggeszt, kihirdet, közzétesz ‹táblákon›’, tabula picta ’festmény, ábra’, (k.) tabula, tabla ’fémlemez; márványtábla’, (h.) tabula comitatus ’megyei törvényszék’, tabula septem-viralis ’legfőbb bíróság’ [tisztázatlan eredetű]. ≋ Megfelelői: ang. table; fr. table; stb.: ’tábla, lap’, a franciában ’asztal’ is. ⌂ A magyar alak kétszótagúságához vö. →tégla stb. ⌂⇒ A magyarból: szbhv. tabla; szln. (R.) tabla: ’tábla, deszka, padló; szántóterület stb.’.