szutyongat A: 1758 szatyongatta (OklSz.); 1760 k. Szutyongatásokkal [sz.] (MNy. 53: 520); 1791 szútyongatott (NSz.); 1846 szuttyongatotthoz [sz.] (NSz.) J: 1 1758 ’sanyargat, nyomorgat | martern, bedrücken’ (↑); 2 1760 k. ’bosszant, kellemetlenkedik | ärgern, jmdm lästig sein’ (↑); 3 1791 ’nógat, sürget | antreiben’ (↑); 4 1838 ’szid | schelten’ (Tzs.)
Onomatopoetikus eredetű. | ⌂ A tő a →szutykos szócsaládéval azonos, és összefügg a →szotyog szócsaládéval. A végződés -gat gyakorító-műveltető képző; a szó belseji n szervetlen járulékhangnak látszik. Az eredeti jelentése feltehetőleg ’gyengéden üt(öget)’ volt; ehhez vö. a szútyol ’gyötör, kínoz’ (1792: Baróti Szabó: KisdedSz.) és a szotyol (→szotyola) közötti összefüggést. Az 1. jelentés metonímia, a továbbiak ebből fejlődtek ki. ⊚ Ma főleg a 3. jelentésben használatos.