szurtos A: 1604 Szirtos (Szenczi Molnár: Dict.); 1774 szurtos (MNy. 71: 254); 1792 tzirtos (Baróti Szabó: KisdedSz. Szirtos a.) J: ’szennyes, mocskos | schmutzig, dreckig’
Ismeretlen eredetű. | ⌂ Az elsődleges változat a szirtos lehetett, a szurtos alak esetleg a szurkos (→szurok) hatására keletkezhetett. ∼ Idetartozik: (R.) szurt ’kosz, piszok; korom’ (1784: Baróti Szabó: KisdedSz. 70), ez tudatos szóalkotással keletkezett elvonás a szurtos-ból, amelynek szóvégi s-ét tévesen melléknévképzőnek vélték.
☞ TESz.; EWUng.