szurok [4] A: (†1075) 1217 ? surkuscher [sz.] [hn.] (MonStrig. 1: 53); 1416 u./¹ zurockal (BécsiK. 130); 1519 k. zwrkal (DebrK. 29); 1520 k. zuruknal (BodK. 24) J: 1 (†1075) 1217 ? ’gyanta; kátrány(termék) | Harz, Pech’ # (↑), 1416 u./¹ ’ua.’ (↑); 2 1613 ’szenny, mocsok | Schmutz, Unreinlichkeit’ (NySz.); 3 1838 ’hamuvá nem vált égési termék | Ruß’ (Tsz.) Sz: szurkos (†1075) 1217 ? [hn.] (↑); 1527 zwrkos ’szurokkal bekent, bevont | pechig’ (ÉrdyK. 314); 1613 ’piszkos, koszos | schmutzig’ (NySz.)
Alapnyelvi örökség, finnugor kori tővel és magyar képzéssel. | ≡ A tőhöz vö. zürj. (Sz.), (P.) śir ’(fenyő)gyanta, kátrány’; votj. (Sz.), (G.) śir ’(fenyő)gyanta’ [fgr. *śurɜ ’(fenyő)gyanta’]. ⌂ A végződése -k névszóképző, vö. →fészek, →torok; stb.
☞ Paasonen: s-Laute 107; TESz.; MSzFE.; EWUng.→ szurkolUN UEW. № 990