szupojkó × A: 1655 Szupolyka-húsu (NySz.); 1784 szupulykóvá (NSz.); 1805 szupujkó (NSz.); nyj. szupujka (MTsz.) J: 1 1655 ? ’karcsú; elvékonyodó | schlank; sich verschmälernd’ (↑), 1784 ’ua.’ (Baróti Szabó: KisdedSz. 77); 2 1784 ’kicsi | klein’ (Baróti Szabó: KisdedSz. 77); 3 1901 ’száraz testű; sovány | verhutzelt; mager’ (NyK. 31: 398)
Bizonytalan eredetű, talán örökség, finnugor kori tő magyar képzővel. | ≡ A tőhöz vö. zürj. (R.) śopi̮d ’keskeny, vastag, összepréselt’; votj. (Sz.) śubed ’karcsú, keskeny, szűk’; finn suppea ’beszorított, összepréselt’; lp. (norv.) čǫp’pe ’szűk tarisznya’ [fgr. *ćuppa ’karcsú, keskeny’]. ⌂ A tő egyeztetésének számos, többek közt hangtani nehézsége van; a mássalhangzók fejlődéshez vö. mégis: →szú, ill. →epe. A végződés feltehetőleg kicsinyítő képző. Az 1. jelentés lehetett az eredeti. ⊚ Erdélyi nyelvjárási szó.