szuka A: 1515 zuka (LevT. 2: 2) J: 1 1515 ’nőstény kutya, 〈ritkán〉 más kisebb emlős nősténye | Hündin, 〈selten〉 Weibchen anderer kleinerer Säuger’ (↑); 2 1657–1663 ’nőszemély; ringyó | Weibsperson; Hure’ (StSl. 17: 94)
Nyugati szláv vagy keleti szláv jövevényszó. | ≡ Szlk. suka ’nőstény kutya; feslett nőszemély’; le. suka ’nőstény kutya’; or. сука ’ua.; nőszemély’; ukr. сука ’ua.’; stb. [indoeurópai eredetű; vö. lat. canis; gót hunds; stb.: ’kutya’]. ≂ Az olyan középkori személyneveknek, mint például a 1226/ Scukam (-m: lat.) (VárReg. 340.), az idetartozása tisztázatlan, mivel férfiakat jelölnek.
☞ Kniezsa: SzlJsz. 513; TESz.; EWUng.→ cinikus, kánikula, lajhunt