szufla A: 1849 szuflánkat (Márc15. 1849. ápr. 10.: 187); nyj. cufla (ÚMTsz.); sufla, szupla (MTsz.) J: 1 1849 ’erő | Kraft’ (↑); 2 1858 ’lélek | Seele’ (NSz.); 3 1865 ’lélegzet, szusz | Atem’ (NSz.)
szuflál ∆ A: 1873 Szuflál (Nyr. 2: 524) J: ’lehel | hauchen’
Feltehetőleg a szócsalád alapja, a szuflál valószínűleg jövevényszó. | ≡ A következő szavakkal függhet össze: fr. souffler ’lélegzik; (fel)fúj’; rom. sufla ’lélegzik; fúj’; vö. még lat. sufflare ’fúj, lehel’ [vö. lat. sub ’‹igekötő›’ + flare ’fúj’].
A szufla valószínűleg elvonás eredménye. | ⌂ A szuflál igéből jöhetett létre. ⊚ Ma főleg a 3. jelentésében, a bizalmas köznyelv elemeként használatos.
A szócsaládhoz még | ⌂ Bár a szócsalád tagjainak viszonyában az ige eredetibb volta a valószínűbb, gondot jelent kései és gyér adatoltsága.