szomorú [6] A: 1211 Somorou [szn.]; Summorav [szn.] (PRT. 10: 513, 504); 1238 Scvmuro [szn.] (OklSz.); 1251/ Scomorou (Wenzel: ÁÚO. 7: 329); 1273 Zumorwfeyze (OklSz.); 1288/ Zomoro [szn.] (OklSz.); 1372 u./ ʒomorwſagot [sz.] (JókK. 50); 1416 u./² ʒ́omoꝛan, ʒ́omoꝛouac (MünchK. 25rb, 84ra); 1456 k. ʒumuruknak (SermDom. 2: 176); 1528 zomoruuaban (SzékK. 243); 1628 szomorván (NySz.); 1690 leg szomorább (NySz.); 1863 Szomoján (Kriza [szerk.] Vadr. 518); nyj. szamaru (ÚMTsz.) J: ‹mn› 1 1211 ? ’bánatos, bús; szomorúságot kifejező | traurig; trüb, betrübt’ # (↑), 1251/ ’ua.’ (↑); 2 1416 u./¹ ’nehezen elviselhető, kellemetlen | betrüblich, schmerzlich’ # (BécsiK. 254); 3 [ ~ idő] 1416 u./² ’borús, felhős, borongós | bewölkt, trüb’ (MünchK. 22va) | ‹fn› 1742/ ’bánat | Traurigkeit’ (NSz.) Sz: szomorúl 1372 u./ ʒomorwluan [sz.] (JókK. 10) | szomorúság 1372 u./ ʒomorwſagot (JókK. 50) | szomorús 1470 k. ʒomoruſ ’bús, elszomorító | traurig’ (ZirciGl. 10.)

szomorít A: 1372 u./ ʒomoroÿtottuala (JókK. 55) J: [ma főleg el~] ’elkeserít, szomorúvá tesz | betrüben, traurig machen’

szomorodik [3] A: 1372 u./ meg ʒomoroduan [sz.] (JókK. 103); 1416 u./² megʒ́omorodec [▽] (MünchK. 20vb); 1578 meg szomoroszik (Bornemisza: ÖrdKís. 116) J: 1 [el~ik, R. meg~ik] 1372 u./ ’szomorúvá válik | traurig werden’ # (↑); 2 1416 u./² ’lélekben megzavarodik | in Verwirrung geraten’ (MünchK. 54ra) Sz: szomorodat 1416 u./³ zomorodatnak ’szomorúság, bánat | Betrübnis’ (AporK. 47)

szomorkodik A: 1512 k. zomorkodÿk [▽] (WeszprK. 64r); 1818 szomolykodván [sz.] (NSz.) J: ’szomorkodik | traurig sein’

szomorog [1] A: 1519 zomorgany [sz.] (CornK. 364); 1529 e. zomorogÿon (VirgK. 123) J: ’szomorkodik | traurig sein’

Valószínűleg örökség, finnugor kori tővel, magyar képzéssel. |  ≡  A tőhöz vö. md.  (E.) śumuŕďe-, śumoŕďe- ’bánkódik, búsul’ [fgr. *śomɜ-rɜ ’bánat, szomorúság’; ’? szomorú’]. A magyarázat a távoli rokonság miatt bizonytalan.  ⌂  A szó végződése -ú folyamatos melléknévi igenévképző, ill. különféle deverbális igeképzők. A szomorú szó belseji v-s változatai a [7/2]-es tőtípus hatását mutatják. Az alapszó egy -r gyakorító képzős ősmagyar ige lehetett. Emellett az ige mellett létrejöhetett egy szomor főnévi alak is ugyanzzal az -r képzővel. Ehhez esetleg vö. Somur  [szn.]  (1211: PRT. 10: 507); Zumur  [hn.]  (1268/: Györffy: ÁMTF. 2: 223). Hasonló párhuzamos alakokhoz vö. →fintorog, →fodor, →komor stb. – A nyelvújítás kori szomor ’szomorú’ 1785 (Szily: NyÚSz.), ’szomorúság’  (1807: NSz.) főnév szóelvonással keletkezett a szócsalád többi tagjából; az ősmagyar kori főnévvel nem azonos, újabb alakulat. A szomorkás ’szomorú’  (1793: NSz.) melléknév ebből az újabb keletkezésű főnévből származik; vö. édeskés →édes).  ⚠  Az or.  (óor.) смурый ’sötétszürke, borús’ szóból való származtatása téves.

☞ NyK. 35: 237; TESz.; MSzFE.; Benkő: FiktI. 161; Hadrovics: UElSk. 456; EWUng.UN UEW. № 975