szombat A: (†1002 e.) 1018 k./ Σομβώτου [hn.] (Györffy: DHA. I: 85); 1082/ Ʒombathel [hn.] (MNL (OL) Dl. 201040); 1086 Zumboddi [sz.] [szn.] (Györffy: DHA. I: 253); 1135/ Ʒomboth [szn.] (MNL (OL) Dl. 5775); 1138/ Sumbuth [hn.] (MNy. 32: 203); 1171 Sumbud [szn.] (OklSz.); 1321 Ryma Zumbath [hn.] (Györffy: ÁMTF. 2: 528); 1322/ Zombathteleke [hn.] (Györffy: ÁMTF. 3: 375); 1405 k. ʒombat (SchlSzj. 158.) J: 1 (†1002 e.) 1018 k./ ’a hétfővel kezdődő hét hatodik napja, a vasárnap előtti nap | Sonnabend’ # (↑); 2 1790 ’munkaszüneti nap | dienstfreier Tag’ (NSz.); 3 1803 ’nagy egyházi ünnep előtti nap | der Tag vor einem großen kirchlichen Feiertag’ (Márton J.: MNSz.–NMSz. Vorabend a.); 4 1900 ’nyolc, nyolcas 〈a kártyában〉 | acht bzw. Acht 〈im Kartenspiel〉’ (Jenő–Vető: TolvSz.) Sz: szombati 1416 u./³ zombati (AporK. 90) | szombatos 1621 ſzombatos ’szombatista | Sabbatist’ (Szenczi Molnár: Dict.)

Déli szláv jövevényszó. |  ≡  Blg. събота; szbhv. subota; or. суббота; ukr. субота; – óe. szl. sǫbota, sǫbotъ: ’szombat’ [< gör.  (biz.) *σάμβατον, -α [többes szám]]. Megfelelői a nyugati szláv nyelvekben is megvannak. Forrása a héber šabbaϑ ’a hét utolsó napja, pihenőnap’. A görög és a szláv főnév szó belseji nazálisához vö. ném. Samstag; fr. samedi; rom. sîmbătă: ’szombat’.  ⌂  A magyarba valószínűleg a keleti kereszténység szakszavaként került át; vö. →kereszt, →pap stb. A szó belseji m vagy arra utal, hogy a szó még a 10. sz. vége előtt, vagy pedig egy bolgáros szláv nyelvváltozatból a 12. sz. végéig került a magyarba; vö. →galamb, →gomba stb. A szóvég elmaradásához a magyarban vö. →kolbász, →lapát stb.; az is lehetséges azonban, hogy a szó végi a nélküli szláv változat az átvett forma; vö. a másodikként megadott óegyházi szláv alakkal (↑). A régi földrajzi nevek a szombati napon tartott heti vásárokkal kapcsolatosak. Az argóból való 4. jelentés kialakulása nem világos.

☞ Melich: SzlJsz. 1/2: 270; Kniezsa: SzlJsz. 508; TESz.; EWUng.; H.Tóth-Eml. 383→ nagy-², virág-