szoba A: 1221/ ? Zoba [szn.] (VárReg. 364.); 1300 fold zuba (NytudÉrt. 41: 113); 1395 k. ʒoba (BesztSzj. 515.); 1818 szóbában (Márton J.: MNSz.–NMSz. Tŭbŭlātum a.) J: 1 1221/ ? ’kemence | Ofen’ (↑), 1300 ’ua.’ (↑); 2 1395 k. ’〈épületben〉 helyiség, amelyben tartózkodnak, dolgoznak, stb. | 〈heizbare〉 Wohnstube, Zimmer’ # (↑); 3 1533 ’fürdőszoba | Badezimmer’ (Murm. 1747.); 4 1835 ’padlás | Dachboden’ (TudGyűjt. 2: 33)

Vándorszó. |  ≡  Lat.  (k.) stuba ’fürdőszoba; gőzfürdő; szoba, kamra’; ném.  (ófn.) stuba, stupa ’fűthető szoba; fürdőszoba’, (kfn.) stube ’ua.’; fr. étuve ’fürdőszoba; gőzfürdő’, (ófr.) estuve ’fürdőszoba’; ol. stufa ’fűtési rendszer’; óor. istъba ’lakóház; fürdőszoba’; stb. Ezek vagy a lat.  (vulg.) *extupa ’gőz- és izzasztófürdőnek berendezett helyiség’ [< lat.  (vulg.) *extupare ’kigőzöl’] szóra mennek vissza, vagy pedig egy germán nyelvre; az utóbbi lehetőséghez vö. ném.  (ófn.) stioban ’párolog’; ang.  (óang.) stýman ’gőzölög’; stb.  ⇒⌂  A magyarba főleg középkori latin és német közvetítéssel került át.  ⌂  A szó belseji t kieséséhez vö. →szobor, →zarándok stb.  ⌂⇒  A magyarból: rom. sobă ’kályha’, (N.) ’lakószoba; ház’; szbhv. soba ’szoba; fürdőszoba; kályha’; oszm. soba ’kályha; melegház’; stb.

☞ NytudÉrt. 41: 113; Kniezsa: SzlJsz. 755; TESz.; Mollay: NMÉr.; EWUng.→ dunszt, elő-², tuja