szlovák A: 1822 Szlovákok (TudGyűjt. 6/3: 52); 1828 Slowák' (NytudÉrt. 38: 184); 1835 slovák, Szlowakoknak (NytudÉrt. 38: 184); 1939 Szlovják (MNy. 61: 490) J: ‹fn› 1822 ’nyugati szláv nyelvet beszélő, főleg Szlovákiában élő nép tagja | Slowake’ # (↑) | ‹mn› 1835 ’a szlovákokkal kapcsolatos, rájuk vonatkozó, tőlük származó | slowakisch’ # (↑)

Szlovák jövevényszó. |  ≡  Szlk. Slovák, (K.) Sloviak: ’szlovák ‹fn›’ [< szlk.  (R.) Slovenin ’ua.’, tkp. ’szláv ‹fn›’ képzőcserével]. A régi népnévi forma a szlk. Slovenka ’szlovák nő’ és a slovenský ’szlovák ‹mn›’ szavakban őrződött meg.  ⌂  A szlovák szó az első világháborút követően vált ismertebbé, az irodalmi nyelvben csak a második világháború után honosodott meg, kiszorítva a →tót megnevezést.  ∼  Végső soron ugyanerre az etimonra megy vissza: 1575 Sclovác orʃʒágban (Heltai: Krón. 2a). Az adat közvetlen idetartozása azonban a nagy időbeli eltérés és a lokalizálás nehézségei miatt bizonytalan, keletkezését esetleg a lat. Sclavus ’szláv ‹fn›’ szó támogathatta; nem világos azonban, hogy az adat melyik szláv népre vonatkozik.

☞ Kniezsa: SzlJsz. 506; NytudÉrt. 40: 195; TESz.; EWUng.→ szláv