szitkozódik A: 1474 ʒitkoʒodaſſal [sz.] (BirkK. 3); 1529 e. zitkozotam (VirgK. 5); 1643 szitkozódic [▽] (NySz.); 1767 szidkozódni [sz.] (MNy. 73: 245); 1878 czitkozódott (NSz.) J: ’káromkodik, átkozódik | fluchen, schimpfen’ # Sz: szitkozódás 1474 (↑)
szitok [4] A: 1508 zytkẏat (DöbrK. 77); 1511/ Szitokért (TörtTár 1903: 417); 1552 ʃʒittockal (Heltai: Dial. M3b) J: ’durva, mocskolódó, szidalmazó szó, kifejezés | Fluch, Schimpfwort’
A szócsalád alapja, a szitkozódik származékszó. | ⌂ A →szid szóból jött létre gyakorító-visszaható képzővel. Hasonló képzési módhoz vö. csipkelődik (→csíp), hánykolódik (→hány) stb.
A szitok elvonás eredménye. | ⌂ A szitkozódik-ból keletkezett a mássalhangzó-torlódás feloldásával.
☞ Horger: MSzav. 162; TESz.; EWUng.→ szid