sziszeg [1] A: 1552 sziszoͤg (NySz.); 1585 Sziszegue [sz.] (Cal. 306); 1790 szisszegés [sz.] (NSz.); 1805 sziszëg (NSz.); 1881 szüszeg (NSz.); nyj. szësszëg, szíszog (Nyatl.) J: 1 1552 ’〈állat, különösen kígyó, lúd〉 támadás v. védekezés közben halk, sivító hangot ad | zischen’ # (↑); 2 1585 ’〈személy〉 selypesen, pöszén beszél | lispeln 〈Person〉’ (↑); 3 1788 ’csicsereg | zwitschern’ (NSz.); 4 1796 ? ’〈személy〉 fájdalmában összeszorított szájjal befelé szívja a levegőt | zischeln 〈Person vor Schmerz〉’ (I.OK. 30: 262), 1854/ ’ua.’ (NSz.); 5 1810 ’pisszeg | zur Mahnung od. zum Ausdruck des Mißfallens zischen’ (NSz.)

sziszereg × A: 1756 sziszergettek (NySz.); 1789/ sziszereg (I.OK. 30: 262); 1791 szeszergett (NSz.); 1834 szëszërëg (MTsz.); 1838 Szöszörög (Tsz.) J: 1 1756 ’fél | sich fürchten’ (↑); 2 1788 ’zümmög, döng | summen’ (NSz.); 3 1789/ ’sziszeg | zischen’ (↑); 4 1793 ’csicsereg | zwitschern’ (NSz.); 5 1802 ’suhog | rauschen’ (NSz.); 6 1936 ’vacog, didereg | zittern, frösteln’ (Csűry: SzamSz.)

szisszen A: 1796 sziszenés [sz.] (NSz.); 1803 meg ... sziszszennek (Pais-Eml. 592) J: ’egy rövidet sziszeg, pisszent | einmal zischen, zischeln’ #

Onomatopoetikus eredetű szócsalád. |  ⌂  A tő a palatoveláris párhuzamosság alapján a →szuszog szócsalád tövével függhet össze. A végződések különböző gyakorító képzők, ill. mozzanatos képzők. A sziszereg 1. és 6. jelentése metonímia.

☞ TESz. szeszereg a. is; EWUng.→ szuszog