szirén A: 1604 Sirenekhez (Szenczi Molnár: Dict. Siréneus a.); 1636/ sirénák (Pázmány: ÖM. 6: 510); 1730 sziréni [sz.] (ItK. 14: 107); 1791 Sziren (NSz.) J: 1 1604 ’énekével a hajósokat magához csábító és elpusztító félig nő, félig madár formájú képzeletbeli lény | Sirene 〈Myth〉’ (↑); 2 [ma csak ~ek] 1825 ’nagy testű vízi emlősállat, tengeri tehén | Ordnung von Meeressäugern: Seekuh, Sirene usw.’ (NSz.); 3 1842 ’csábító szépség, vonzó nő | betörende Schönheit, Vamp’ (NSz.)

Latin jövevényszó, később német közvetítéssel is. |  ≡  Lat. Siren ’madárszerű képzeletbeli lény, szirén ‹mitológiai›’, (kés.) Sirena ’ua.’ [< gör. Σειρήν ’ua.’]; – vö. még ném. Sirene ’ua.; tengeri tehén; csábító nő’.  ≋  Megfelelői: ang. siren; fr. sirène; stb.: ’szirén’.  ⌂  A korábbi változatok szó eleji s-es kiejtéséhez vö. →salétrom stb.  ⊚  A 2. jelentésében állattani műszó.  ∼  Magyarítási kísérlet: sirámok [többes szám] ’szirének’  (1766: MNy. 6: 325), a →sír¹ szóból -m névszóképzővel.

☞ TESz.; EWUng.→ sziréna