szilva A: 1093/ Ʒẏlwas [sz.] [hn.] (MNL (OL) Dl. 3200); 1177/ Sciluas [sz.] [hn.] (Györffy: ÁMTF. 2: 131); 1234 Sciloas [sz.] [hn.]; Scilovas [sz.] [hn.] (OklSz.); 1334 Kukynzylwakerek (AnjOkm. 3: 97); 1520 Zelwas [sz.] (MNy. 11: 83); 1788 Sziva (MNy. 5: 287); 1832 Szija (TudGyűjt. 3: 80); 1865 szivva (NSz.); 1892 szíva (Nyr. 21: 366); nyj. szëvva, szißa (Nyatl. 97.); sziba (MTsz.); szijja (ÚMTsz.) J: 1 1177/ ’egy fajta csonthéjas gyümölcsöt termő fa | Pflaumenbaum (Prunus)’ (↑); 2 1177/ ’egy fajta csonthéjas gyümölcs | Pflaume’ # (↑); 3 1830/ ’szilvapálinka | Pflaumenschnaps’ (NSz.)

Szláv jövevényszó. |  ≡  Szbhv. sliva, šljiva; szlk. sliva; or. слива; stb.: ’szilva; szilvafa’ [< szláv *sliva ’kékes’].  ⌂  A szilva alak egy három szótagú változatból jöhetett létre, a második nyílt szótag magánhangzójának kiesésével; vö. →szalma, →szarka stb. A 3. jelentés metonímia.

☞ NyK. 39: 40; MNy. 6: 193; Kniezsa: SzlJsz. 504; TESz.; EWUng.→ hétszilvafás, kutya-, sligovica, szilvórium