szikla A: 1490 k. kw ʒycla (NagyvGl. 136.); 1513 zӳkra (NagyszK. 337); 1519 zykla (CornK. 116r); 1788 Kö́tzikla (MNy. 5: 285) J: ’csupasz kő nagyobb vagy égbe nyúló darabja | Fels’ #
Szláv jövevényszó. | ≡ Szln. skala; szlk. skala; or. скала; stb.: ’szikla’ [indoeurópai eredetű; vö. gör. σκάλλω ’kapar, kapál, ás’; gót skilja ’hentes, mészáros’; stb.]. ⌂ Figyelemre méltó azonban, hogy egyetlen közbeeső változat sem mutatható ki, amely a szikla alak keletkezéséhez vezetett volna. A szikla meghonosodásában közrejátszott, hogy →kő szinonimájával gyakran használt összetételt (↑) alkot; ehhez hasonló folyamathoz vö. →sudár. Az első →kő előtag nélküli forma, a szikra vagy íráshiba eredménye vagy a →szikra hatására jött létre.
☞ Nyr. 40: 364; Kniezsa: SzlJsz. 502; TESz.; Rácz-Eml. 60; EWUng.→ csótár², kaloda, sódar