szik A: 1055 ſeku (TA.); 1067 u./ Scekzov [hn.] (Györffy: DHA. I: 183); 1199 ? Sicodor [hn.] (Csánki: TörtFöldr. 3: 411); 1256 Zykzov [hn.] (Györffy: ÁMTF. 3: 109) J: 1 1055 ’mocsár, mocsaras hely | Sumpf, Morast’ (↑); 2 1067 k./ ’szikes talajú, nátriumtartalma miatt rosszul termő föld, hely | natronhaltiger Boden’ (↑); 3 1560 k. ’bizonyos fajta talajon kikristályosodó, lúgos hatású, nátriumtartalmú fehér anyag | Natronsalz’ (GyöngySzt. 742.) Sz: szikes 1313 Zekes [hn.] (OklSz.)

Bizonytalan eredetű, esetleg örökség az ugor korból. |  ≡  Vö. vog.  (T.) ćik, (AK.), (P.) śäχ ’só’ [ugor *ćᴕ̈kkɜ ’ua.’ [? < ősiráni eredetű; vö. osz.  (K.) cænχχ, (Ny.) cænχæ ’ua.’]].  ⌂  Az egyeztetés súlyos nehézsége a szókezdő mássalhangzó rendellenes megfelelése. A szó belseji *kk > m. k változáshoz vö. →csuk, →gyökér stb. Az oszétból való származtatás mellett szól, hogy a kaukázustól északra fekvő szikes talajok, puszták és sós tavak szolgáltatták az ott élő finnugor népek számára a nem bányászati úton nyert sót.

☞ Munkácsi: ÁKE. 543; TESz.; MSzFE.; EWUng.→ székfű, szikvízUN UEW. № 1737