szigorú [6] A: 1724 szigoru (Nyr. 66: 25); 1784 ſzigorú (Baróti Szabó: KisdedSz. 73); 1795 k. sigorú (NSz.); nyj. cigorú (MTsz.); szigaran, sziguru (ÚMTsz.) J: 1 1724 ’sanyarú, nyomorúságos; szegényes, szűkölködő, szűkös | kümmerlich, elend; karg, dürftig’ (↑); 2 1767 ’szomorú, bánatos; aggódó, gyötrődő | bekümmert; besorgt’ (Pápai Páriz–Bod: Dict.); 3 1784 ’hitvány, semmirekellő; cudar | niederträchtig; schändlich’ (Baróti Szabó: KisdedSz. 88); 4 1787 ’fejletlen, satnya, csenevész | verkümmert; kränklich’ (NSz.); 5 1787 ’sivár, kietlen; zord, mostoha | öde, wüst; rauh, unwirtsam’ (NSz.); 6 1798 ’kérlelhetetlen, hajthatatlan; követelményeket következetesen támasztó, vmit pontosan megkövetelő | unerbittlich; unbeugsam’ # (NSz.); 7 1834 ’merev; feszes, szoros | steif; straff’ (Kunoss: Szóf. 66); 8 1845/ ’pontos, alapos; következetes | genau; konsequent’ # (NSz.); 9 1860 ’sovány, vézna; szikár | dünn; hager’ (MNyszet. 5: 356); 10 1861 ’szűk 〈út, átjárás〉 | eng 〈Weg, Durchgang〉’ (MNyszet. 6: 175)
szigorodik A: 1784 ſzigorodni [sz.] (Baróti Szabó: KisdedSz. 73); 1844 szigorodnék [▽] (NSz.) J: 1 1784 ’sorvad; fogyatkozik, soványodik | siechen; sich vermindern’ (↑); 2 1784 ’szegényedik, sanyarú állapotba jut | verarmen, in Not kommen’ (↑); 3 1838 ’szigorúvá válik | streng werden’ (Tzs.)
szigorog † [1] A: 1784 ſzigorog (Baróti Szabó: KisdedSz. 82); 1794 szigorgani [sz.] (NSz.) J: ’tengődik, nyomorog | ein kümmerliches Dasein fristen’
szigor A: 1808/ szigor (NSz.) J: ‹mn› 1 1808/ ’szigorú, alapos; igényes | gründlich, genau; anspruchsvoll’ (↑); 2 1834 ’kemény, kegyetlen; zord | grausam; düster’ (NSz.); 3 1834 ’gyötrő, kínos | peinigend, qualvoll’ (NSz.); 4 1836 ’sivár, kietlen | wüst, öde’ (NSz.) | ‹fn› 1 1833/ ’szigorúság; fegyelem | Strenge; Disziplin’ # (NSz.); 2 1836 ’nyomor, nyomorúság; szorult állapot | Elend; Notlage’ (Fogarasi: MNZsebsz.) Sz: szigorít 1834 szigorítja (Jelenkor 1834. ápr. 16.: 242) | szigorlat 1848 szigorlatra ’teljes tananyagról számot adó vizsga | Rigorosum’ (PestiH. 1848. máj. 7.: 410) | szigorló 1848 szigorló ‹fn› ’utolsó szigorlatai előtt álló egyetemi, külünösen orvostan- vagy joghallgató | Doktorand; Kliniker’ (ProtestEIL. 1848. júl. 23.: 960); 1884–1885 ‹mn› (NSz.) | szigorított 1851 szigorított rendszabályt (PNapló 1851. dec. 12.: [4]); 1870 szigoritott ... börtönre ’ | verschärft 〈Strafe〉’ (NSz.) | szigorlatozik 1858 szigorlatozott ügyvédek [sz.] ’teljes tananyagról számot ad 〈egyetemi hallgató〉 | das Rigorosum ablegen; ’ (BpHírlap 1858. jan. 8.: [1])
A szócsalád szigorú, szigorodik, szigorog tagjai relatív fiktív tőből keletkezett származékszavak. | ⌂ A relatív tő -r gyakorító képzővel keletkezett. Az igei természetű, ’kínoz, gyötör, aggaszt; szigorú’ jelentésű abszolút tő ismeretlen eredetű. A végződés feltehetőleg -ú melléknévi igenévképző, -dik gyakorító-visszaható képző, -rog gyakorító képző; vö. →háború, háborodik (→háborgat), nyomorog (→nyomorék) stb. A szókezdő s-es változat téves hangtani visszafejtéssel keletkezhetett. A jelentések részint a tő jelentéséből, részint egymásból fejlődtek ki. ⌘ A nyelvújítás korában kerültek az irodalmi nyelvbe, feltehetően a nyelvjárásokból.
A szigor tudatos szóalkotás eredménye. | ⌂ Elvonással jött létre a szócsalád korábbi tagjaiból, részben talán a lat. rigor ’merevség, szigor, keménység’ alapján. ⌘ A szó és származékai is nyelvújítási alkotások. ∼ A szigorlat egyéb, régi megnevezései: szigorú kísérlet tkp. ’erős próbálkozás’ (1845: Szily: NyÚSz.); szigorvizsga tkp. ’szigorú vizsga’ (1848: NSz.); stb.
☞ MNy. 7: 247; TESz.; Benkő: FiktI. 159; EWUng.