sziget A: 1055 zíget zadu (TA.); 1075/ Ʒygethfeu [hn.] (MNL (OL) Dl. 235816); 1109 Scig[et]fev [hn.] (MNL (OL) Dl. 11); 1135/ Ʒÿgetfeu [hn.] (MNL (OL) Dl. 5775); 1294 Zegethfey [hn.] (Györffy: ÁMTF. 2: 441); 1332–1337/ Seguedfu [hn.] (Györffy: ÁMTF. 2: 441); 1416 u./¹ zèǵètit (BécsiK. 72); 1495 Ewrsigeth [hn.] (Neumann: Registrum 2222.); 1863 Szėget (Kriza [szerk.] Vadr. 517); nyj. szëged, szöget, szüget (MTsz.) J: 1 1055 ’〈folyó- v. állóvízben, mocsárban〉 vízzel körülvett szárazföld | Insel’ # (↑); 2 1863 ’folyókanyarulattól körülvett földterület | durch eine Flußkrümmung umschlossenes Landgebiet’ (↑); 3 1864 ’elszigetelt embercsoport | isolierte Menschengruppe’ (NSz.) Sz: szigetel 1817 el voltak szigetelve [sz.] (HasznMul. 1817/24: 192) | szigetelés 1821 Szigetelés (NSz.)

Származékszó. |  ⌂  A →szeg² főnév szig ’sarok, szeglet, zug’ változatából -t névszóképzővel; vö. →evet, →menyét stb. Az eredeti jelentése ’sarok, szeglet, zug; körülhatárolt terület’ lehetett, az 1. jelentés ebből fejlődött ki. A 2., ill. 3. jelentés metafora.  ∼  Ugyanebből az alapszóból, de valószínűleg a címszótól függetlenül keletkezet a Szeged helynév; vö. →szeg².

☞ Bárczi: TihAl. 26; TESz.; EWUng.→ -beli, szeg²UN UEW. № 1848