szerecsen A: 1138/ Scerecín [szn.] (MNy. 32: 132); [1165 k.] zerechen [szn.] (MonStrig. 1: 118); 1215/ Scereſun [szn.] (VárReg. 176.); 1375 ? Schereczeni [es. nem m.] (MNy. 53: 270); 1387 zerrechyn (MNy. 83: 253); 1395 k. ſerechen (BesztSzj. 84.); 1416 u./¹ Zèꝛèւē (BécsiK. 11); 1533 Sereczoͤn (Murm. 1499.); 1750 ſzeretſeny (Wagner: Phras. Suffimentum a.); 1805 szerecsëny (NSz.); nyj. szercsöny (ÚMTsz.) J: ‹fn› 1 1138/ ? ’arab, izmaelita | Araber; Ismaelit’ (↑), 1387 ’ua.’ (↑); 2 1395 k. ’fekete ember, néger | Neger’ (↑) | ‹mn› 1 1375 ? ’az arabokkal, izmaelitákkal kapcsolatos, rájuk vonatkozó, tőlük származó | arabisch; ismaelitisch’ (MNy. 53: 270), 1518 k. ’ua.’ (PeerK. 38); 2 1651 ’fekete, néger | negerisch’ (Zrínyi: MM. 1: 22)

Olasz  (É.) jövevényszó. |  ≡  Ol.  (tr.) sarisin, (vel.) sarasin, saresin, (giul.) serefin, – ol. saracene, saracino: ’szaracén, muzulmán; pohánka’ [lat. Saracenus, Saracenum [tárgyeset] ’Dél-Arábia (Boldog Arábia) lakosa’; az eredetéhez vö. →szaracén].  ⌂  A legrégebbi olasz jövevényszavaink egyike. Kezdőhangja már a korai adatokban is sz volt; vö. →szamár, →szappan stb. A 2., melléknévi jelentés metonimikus használatban jött létre.

☞ Nyr. 39: 258; MNy. 66: 154; TESz.; EWUng.→ szaracén