szerda A: 1177/ Zeredahel [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 392); 1180/ ʒerdamolna [hn.] (MNL (OL) Dl. 200920); 1231 Zerida [szn.] (OklSz.); [1237–1240] ? Serda [szn.]; Zyrida [szn.] (PRT. 1: 784, 775); 1258/ Zerdahel [hn.] (Györffy: ÁMTF. 2: 634); 1332–1335 Zerada [hn.]; Zoradahel [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 392); 1372 u./ ʒeredara (JókK. 26); 1805 szërda (NSz.); nyj. szarada, szërëda (MTsz.); szörë̥da (ÚMTsz.) J: 1 1177/ ’a kedd és a csütörtök közé eső nap | Mittwoch’ # (↑); 2 1840 ’tarisznya | Ranzen’ (MTsz.); 3 1903 ’hetivásár | Wochenmarkt’ (NyF. 9: 12) Sz: szer(e)dás 1435 [szn.] (MNy. 67: 234); [jelzői értékben is] 1771 ’szerdán böjtöt tartó személy | am Mittwoch fastende Person’ (NytudÉrt. 38: 70); 1836 ’tarisznya; kötényzseb | Ranzen; Schürzentasche’ (NytudÉrt. 38: 68)
Szláv, valószínűleg a szerbhorvát vagy a szlovén jövevényszó. | ≡ Szbhv. srijeda, (N.) srêda, srîda ’közép; szerda’; szln. sreda ’ua.’; – óe. szl. srěda ’ua.’; szlk. streda ’szerda’; or. среда, середа ’ua.’; stb. [indoeurópai eredetű; vö. lat. cor, cordis [birtokos eset]; örm. sirt: ’szív’; stb.]. A ’közép’ > ’szerda’ jelentésváltozás a szláv nyelvekben ment végbe, feltehetőleg a ném. (ófn.) mittawëcha ’ua.’ mintájára. ⌂ A magyarba a keresztény terminológia részeként került, valószínűleg egy déli szláv nyelvből; vö. még →csütörtök, →péntek. A szó eleji mássalhangzó-torlódás feloldásával előbb létrejött a szereda változat, amelyből a második nyílt szótagbeli magánhangzó kiesésével a nyelvterület középső és nyugati részein szerda lett. A Szeredahely ~ Szerdahely (↑) földrajzi névi alakok a szerdai napon tartott vásárokra utalnak; a 3. jelentés kialakulását e vásárok gyakori volta magyarázza. A szeredás származéknak az 1836-os adatbeli jelentése ugyancsak a szerdai napokon tartott hetivásárral függ össze, ugyanis a parasztok ilyen tarisznyákkal jártak a vásárba. A szerda 2. jelentése valószínűleg a szeredás származékszó e jelentésére utal vissza.
☞ Melich: SzlJsz. 1/2: 265; Kniezsa: SzlJsz. 500; Nyr. 88: 188; TESz. szeredás a. is; EWUng.→ kordén, virág-