szepeg A: 1372 u./ ʒypegeſeknek [sz.] (JókK. 65); 1456 k. ʒepegekh (SermDom. 2: 256); 1508 zo̗po̗geso̗mben [sz.] (DöbrK. 20); 1590 czepeges [sz.] (NySz.); 1805 szëpëg (NSz.); nyj. szëppëg, züpög (ÚMTsz.) J: 1 1372 u./ ’zokog | schluchzen’ (↑); 2 1718 e. ’ijedezik, félelemtől reszket; vacog | Angst haben; zittern’ (MonÍrók. 8: 326); 3 1775 ’sírás után kapkodva szedi a levegőt, hüppög, szipog | schnobern, wimmern’ (NSz.)
szeppen A: 1598 ? Meg szeppenni [sz.] (NySz.); 1618 Megszeppen (NySz.); 1838 szöppenni [sz.] (Tsz.); 1870 szėppen (CzF.) J: [főleg meg~] ’(kissé) megijed | Angst bekommen’
Onomatopoetikus eredetű. | ⌂ A szótő egyrészről a palatoveláris párhuzamosság alapján összefügg a /// szip (→szív¹) (vö. még →szippant) tővel, /// szip (→szív¹) tővel (vö. még →szippant), /// másrészről feltehetőleg öszzefügg a →seped szóval is. A végződés gyakorító és mozzanatos képző. A szepeg 2. jelentése és a szeppen jelentése metonímia; vö. →retten. – A szepeg ma leginkább a 3. jelentésében használatos.