szent A: 1156 scentusa [sz.] [hn.] (MNL (OL) Dl. 238264); 12. sz. vége/ ſzent (HB.); 1863 Szėmmártonnak [szėnt □] [szn.] (Kriza [szerk.] Vadr. 104); 1863 Szöm-Márton [szönt □] (Kriza [szerk.] Vadr. 26) J: ‹mn› 1 1156 ? ’minden földi dolgon felülemelkedő, istennek, isteneknek tetsző | heilig’ # (↑), 12. sz. vége/ ’ua.’ (↑); 2 13. sz. második fele/ ’istennek, isteneknek szentelt | (einem) Gott geheiligt, gewidmet’ (GyS.); 3 1577 ’magasztos, tiszteletre méltó | erhaben, verehrungswürdig’ (KolGl.); 4 1585 ’tökéletességében érinthetetlen, sérthetetlen | unantastbar, unverletzlich’ (Cal. 108); 5 1763 ’egy adott, bizonyos | gewiß, sicher’ (NSz.); 6 1847 ’〈nyomatékosító jelzőként〉 | 〈in verstärkender Funktion〉’ (NSz.) | ‹fn› 1 12. sz. vége/ ’halála után szentté avatott személy | Heilige(r)’ # (↑); 2 1372 u./ ’nagyon jámbor ember | sehr frommer Mensch’ (JókK. 158); 3 [ ~em] 1844 ’drágám, mindenem 〈kedveskedő megszólításként〉 | mein Schatz 〈als liebkosende Anrede〉’ (NSz.); 4 1844 ’〈felkiáltásként v. enyhe káromkodásként〉 | 〈als Ausruf od. milder Fluch〉’ (NSz.) Sz: szentes 1156 [sz.] [hn.] (↑) | szentség 1346 Zenthsegh [hn.] (MNy. 10: 426) | szentséges 1372 u./ ſentſeges (JókK. 1) | szentségesül 1372 u./ ſentſegeſewltetet [sz.] ’szentté avatottá válik | heiliggesprochen werden’ (JókK. 2) | szentségű [csak szókapcsolatban] 1372 u./ ʒentſegew ’emelkedett, szentséges, megszentelt | heilig’ (JókK. 75) | szenteskedik 1771 szenteskedni [sz.] (NSz.) | szentesít 1824 Szentesítsd (MNy. 3: 326) | szentély 1808 Szentély (HazKülfTud. 1808. márc. 30.: 208); 1844 szentélybe (NSz.)

Szláv jövevényszó, valószínűleg a szerbhorvátból vagy a szlovénból. |  ≡  Szbhv. svet; szln. svet; – óe. szl. svętъ; szlk. svätý; or. свят(ой); stb.: ’szent; (vmely) istennek szentelt, neki szánt’ [indoeurópai eredetű; vö. óind ęvāntás ’fejlődő, növekvő’; av. spənta- ’szent’; stb.].  ⌂  Nem teljesen világos, hogy a bizánci vagy a nyugati kereszténység szavaként került-e a magyarba. A szó belseji szláv v kieséséhez a magyarban vö. →hála, →kár stb. A szó belseji n vagy arra utal, hogy a szó még a 10. sz. vége előtt, vagy pedig egy bolgáros szláv nyelvváltozatból a 12. sz. végéig került a magyarba; vö. →abroncs, →dorong stb. A melléknévi 5. és 6. jelentés metafora. A főnévi 3. jelentéshez vö. →galamb, →lélek stb.

☞ Melich: SzlJsz. 1/2: 401; Kniezsa: SzlJsz. 499; TESz.; EWUng.; H.Tóth-Eml. 383→ anyaszentegyház, mindszent, szent-, szentel, szentjánosbogár