szemunca × A: 1710 k. szamonczáját (Babos: KözhSzt.); 1760 szamunca (NySz.); 1863 Szelemuncza, Szémunczia (Kriza [szerk.] Vadr. 518); 1882 szelemuncziáját (NépkGy. 3: 304); nyj. szëmonca (MTsz.) J: ’ivadék, pereputty | Nachkomme; Nachkommenschaft’
Román jövevényszó. | ≡ Rom. sămînţă, [végartikulussal] sămînţa, (N.) seminţíe, [végartikulussal] seminţía ’mag; ivadék; család, nemzetség; faj, fajta’ [< lat. sementia ’vetés’]. ⌂ A szóvégi a-hoz vö. →áfonya. A szelemunca változat valószínűleg játszi szóalkotás eredménye.
☞ TESz.; EWUng.→ szeminárium