szemügy A: 1519 k. zo̗migio̗t veuen (DebrK. 162–163); 1618 szem uͤgyet (NySz.) J: 1 1519 k. ’látás, észrevétel, megpillantás; megszemlélés, megvizsgálás | Sehen, Erblicken; Besichtigen, Untersuchen’ (↑); 2 1796 ’szemmel adott jel | Wink mit dem Auge’ (NSz.); 3 1832 ’szempont, szemszög, nézőpont | Gesichtspunkt’ (NSz.)
Összetett szó. | ⌂ A →szem + →ügy² ’figyelem’; jelöletlen, valószínűleg birtokos jelzős, esetleg határozós alárendelő összetétele. A szó 1. jelentésében leginkább igei alaptagú szószerkezetekben fordul elő; pl. (R.) szemügyet vesz ’észlel, érzékel; kihasználja az alkalmat’ (1519 k.: ↑); (R.) szemügyet kap ’bátorságot vesz’ (1660: NySz.); ehhez vö. vérszemet kap ’ua.’ (→vér-¹); szemügyre vesz ’jól megnéz; alaposan végigmér’ (1792: NSz.). Vö. még a szeme ügyében van ’látható’ (1784: Baróti Szabó: KisdedSz. 74) szókapcsolatot. – Az összetétel ma már csak a szemügyre vesz (↑) állandósult szókapcsolatban él.