szekunda ∆ A: 1844/ Secundába (Petőfi: ÖM. 1: 89); 1860 szekundát (NSz.) J: 1 1844/ ’megbukott iskolai tanulók csoportja, osztálya | Gruppe, Klasse durchgefallener Schüler’ (↑); 2 1845 ? ’»elégtelen« iskolai osztályzat | Note »ungenügend«’ (NSz.), 1853 ’ua.’ (NSz.); 3 1845 ? ’az, aki »elégtelen« iskolai osztályzatot kap | Schüler, der die Note »ungenügend« erhält’ (NSz.), 1859 ’ua.’ (NSz.)

Latin  (h.) jövevényszó. |  ≡  Lat.  (h.) secunda (classis, nota) ’rossz tanuló osztályzata; rossz jegy’, secunda morum classis ’minőségileg nem megfelelő osztály, másodosztály ‹iskolában›’ [< lat. secundus, -a, -um ’második; másodosztályú, másodrendű’].  ≋  Megfelelői: ném.  (R.) sekunda ’másodrangú, másodrendű’.  ⌂  A hazai latinban bekövetkezett jelentésfejlődéshez vö. →príma. – A szó eleji sz-hez vö. →szeptember stb. A 3. jelentés metonímia.  ∼  Ugyanerre az etimonra megy vissza: (R.) sékunda ’másodperc’  (1783: NSz.); vö. még →másodperc.

☞ TESz.; EWUng.→ szekta